"Valószínűleg a legértékesebb dolog, amit megtaníthatunk gyermekeinknek az, hogy hogyan figyeljenek. Hogyan legyenek figyelemben, hogyan legyenek tudatában önmagunk, mint emberi lények tudatos létezésének. Hogyan legyenek minden pillanatban teljesen jelen lélekben és testben. Ha megtanítjuk a gyerekeket légzésükre figyelni és ötleteket adunk nekik, hogyan lazítsák el testüket, ez képessé teszi őket a megnyugvásra és érzelmeik lecsendesítésére. Ezúton teljesebben megértik önmagukat.”

Murdock, Maureen (1987): Spinning Inward, Boston, MA ; London : Shambhala (ford.:    Schmidt Sára, www.kia.hu/konyvtar)

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása; Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan." Kahlil Gibran